Hogyan készülnek egyedi bútoraink? 1. rész

Tömörfa Bútorok készítése

Cikkünkben bemutatjuk hogyan lesz „nyers, szőrös” deszkából gyönyörű bútordarab. Az átlagember sokszor nem tudja elképzelni, hogy egy lábon álló, magas, erős (és még mielőtt a radikális környezetvédők megszólnának, elmondom, hogy direkt a későbbi felhasználás miatt ültetett) élő fa milyen folyamatokon megy keresztül a kivágástól az utolsó csiszolásig. Mivel fő célunk az ismeretterjesztés és az érdeklődés felkeltése, ezért igyekszünk kerülni az „iskolai előadásszagú” megfogalmazásokat, így a szakmabeliektől előre is elnézést kérünk. Ha valaki nem szeret olvasni, akkor a YouTube csatornánkon lévő videókat ajánlom figyelmébe, ott minden munkafolyamatunk látható.

Tehát vágjunk bele!

Az első lépés természetesen a fa kivágása, melyet ezután megfelelő méretű rönkökre vágnak, és fűrészüzemekbe szállítanak. Itt az üzemek fűrészeléssel különböző termékeket állítanak elő (deszka, palló, gerenda, léc, stb.) melyeket összefoglaló néven fűrészárunak nevezünk.

A fűrészáru ezután annak minőségétől függően különböző helyeken kerül felhasználásra, vagy további feldolgozásra. Az asztalosok persze csak a jó minőségű alapanyagot használják fel, hiszen szép bútor csak megfelelő fűrészáruból készülhet. Az alapanyagot a végfelhasználás előtt természetes körülmények között, vagy mesterségesen szárítják, hogy elérje az optimális nedvességtartalmat, és a későbbiek folyamán ne vetemedjen, ne görbüljön, vagy a száradás miatt ne beépített állapotában kezdjen el zsugorodni.

Famunkáink készítése során többféle alapanyagot is felhasználunk a végterméktől függően (pl. deszka, gerenda, táblásított félkész termék, hossztoldott fríz, stb.). Most nézzünk egy példát arra, amikor egy bútort, például egy komplett szekrényt készítünk fűrészelt deszkák felhasználásával. A partnerünktől beszerzett megfelelő minőségű, 3-4 méter hosszú deszkákat az előzetes gyártmánytervek alapján először megfelelő hosszúságúra vágjuk darabló körfűrész segítségével.

Ezután a deszkák egyengető gyalulása következik, hogy azoknak egy-egy lapja és egy éle teljesen sík és derékszög legyen. A következő lépésben a deszkákat a vastagsági gyalugépben vesszük kezelésbe, melynek során mindkét lapjuk teljesen sík és egymással párhuzamos lesz.

A következő munkafolyamat a deszkák kisebb elemekre, lapokra (nevezzük ezeket léceknek) fűrészelése körfűrészgéppel, és itt nyer értelmet a fent említett élek gyalulása is, hiszen ezeknek a fűrészelés során egyenesnek és síknak kell lennie a megfelelő vágási kép miatt.

Ha az összes deszkát feldaraboltuk, akkor újabb gyalulás következik, több lépcsőben az összes lécet egyforma vastagságúra gyaluljuk. Ha ez a sok lépés mind megvolt, akkor jöhet a ragasztás. A léceket keskenyebb lapjuk mentén szorítólapok között és pillanatszorítók segítségével táblákká ragasztjuk össze. Az összeszorított lapoknak kell néhány óra, hogy a ragasztó megfelelő szilárdságot érjen el. A ragasztás egyébként olyan erős, hogy durva mechanikai behatás esetén sokszor inkább a fa rostjai mennek tönkre, ragasztás mellett törik el az anyag.

Talán már meg sem lepődik a kedves olvasó, de újabb gyalulás következik. Bár mindent megteszünk, hogy a ragasztásra kerülő lécek egyforma vastagok legyenek, minimális felületi egyenetlenség így is kialakul a ragasztás során, illetve a felesleges ragasztó is kitüremkedik a táblák síkjából. Ezt meg kell szüntetni, ezért újra síkba gyaluljuk az összes táblát. Ennél a lépésnél már eléri a gyártmányterveken szereplő végleges vastagságot az anyag. Látható, hogy az előkészítő munka sok lépésből áll, illetve a gyalulások és fűrészelések miatt veszteség is keletkezik, amit a tervezés során figyelembe kell venni a megvásárlandó alapanyag keresztmetszeténél. A fenti munkafolyamatok gyakorlatilag kimaradnak, ha gyalult és táblásított alapanyagot vásárolunk.

Persze ez a félkész termék drágább is, de van olyan munka, amikor mégis ezt célszerű választani. Ilyenkor az első lépés, hogy a nagytáblás anyagot a lapszabász körfűrésszel a megfelelő méretű táblákra vágjuk. Szintén méretre vágás a következő lépés az eredetileg deszkákból kialakított táblák esetén is és innentől a többi munkafolyamat megegyezik mindkét alapanyag esetén.

Gyakorlatilag minden tömörfából készülő egyedi bútordarabon található olyan elem, amely nem csupán egy sík lap. Hogy mire kell gondolni? Például ezek a különböző frontok (ajtók és fiókok) keretek, díszítőelemek, stb. Ezekkel még sok-sok további teendő van.

Folytassuk az elején felvetett példánkat, és nézzük meg, hogyan készül el a szekrény fa ajtaja. Egy tömörfa ajtólapot két fő elemre lehet tovább bontani, illetve fordítva, mert jelen esetben két alapelemből rakjuk össze. Az egyik a keret, a másik a betét. Mindkettőnél további forgácsolási munka (fűrészeléssel és marással kialakított különböző formák előállítása) szükséges. A keret elkészítése során kialakítjuk a betét elhelyezéséhez szükséges nútokat, illetve a keret elemeinek darabjainál elkészítjük a választott fakötésnek megfelelő vágásokat, marásokat, fúrásokat.

Utána a betéttel folytatjuk a munkát. Ezt az esetek nagy részében asztalos marógép segítségével munkáljuk meg a bútor stílusának megfelelő formára, amely a cizellált klasszikustól a letisztult modern formáig bármi lehet a megrendelő igényeitől függően.

Ha az elemek forgácsolása elkészült, akkor az aprólékos csiszolás következik, géppel, illetve a strukturált részeken kézzel, mivel a marás során a fa rostjai felszakadoznak, és ezeket csak csiszolással lehet eltüntetni. Többféle érdességű papírt használunk egészen egy nagyon finom szemcsés csiszolópapírig, ami után az elemek teljesen simák lesznek.

A lecsiszolt elemeket ez után összeragasztjuk, és egy újabb csiszolással a ragasztás nyomait és a kisebb felületi egyenetlenségeket eltüntetjük. Itt már lassan tényleg kézzel foghatóvá válik a kész bútor.

Ha minden alkotóelem elkészült, akkor bútor összerakásához szükséges csapolások, fúrások, marások következnek. Erre azért van szükség, hogy a bútor részeit (tetejét, oldalait, alját, polcait, ajtaját, stb.) össze-, illetve fel lehessen szerelni. Ezzel a folyamattal cikkünk második részében foglalkozunk részletesebben, hiszen ezek a lépések megegyeznek a laminált faforgácslapból (vagy, ahogyan sokan ismerik, bútorlapból) készült bútoroknál is.

Viszont a felületkezelés még hátravan. A megrendelő igényeitől függően két eset lehetséges. Ha az eredeti fa színe valamiért nem tetszik, nem illik az elképzelésbe, akkor egy vízben oldott páccal leszínezzük a fát. A felületre kerülő nedvesség a fa szálait felhúzza, újra érdesebb lesz, ezért ezt a lépést egy újabb csiszolás követi.

Ha az ügyfélnek tetszik az eredeti fa színe, akkor persze az előző rész kimarad és a végső felületkezelés következik, amely egy természetes eredetű olaj és viasz alkalmazásának kombinációja. Először az olajjal kezeljük a felületet, melyet ecsettel felhordunk, majd a telítődés után a visszamaradt, be nem szívódott olajat visszatöröljük. Az olajozás után egy viaszréteget hordunk fel a fára, melyet kézzel alaposan felpolírozunk. Ennek következtében lesznek a tömörfa bútoraink selyemtapintásúak. A felületkezelésről bővebben egy külön cikkben foglalkozunk. A viasz 4 hét elteltével teljesen kikeményedik, ez után a rákerülő víz nem tud kárt tenni benne, addig viszont óvni kell a nedvességtől.

Ha mindez elkészült, akkor a szállítás és a helyszíni beszerelés van hátra, és a megrendelő végre élvezheti prémium minőségű, gyönyörű bútordarabját.

Ha kíváncsi vagy a munkáinkra, nézd meg a referenciáinkat a honlapunkon, vagy a Szefa Bútor Facebook oldalán. Cikkünk következő részében a laminált faforgácslap (más néven bútorlap) anyagból készült bútorok gyártásával foglalkozunk.

Ha te is szeretnél egyedi bútort tőlünk, akkor keress minket bátran!

Tömörfa Bútorok készítése

Elérhetőség

Kövess minket!

Oldalak

KOnyhaötletek fiók belépés